2014. január 26., vasárnap

Nöi erōk

Mivel több apró, és kevésbé apró jel is arra mutatott, hogy ez az év számomra a nõiségemrõl szólhat, csatlakoztam egy 6 alkalmas nõiség ébresztgetõ  kõrhõz.
16  önmagát bontogatni vágyó NÕ. Különbözõ élethelyzettel, megannyi formàval, lélekkel. Mindenkinek vannak leraknivalói, aztán építenivalói is. Gátjai is, szárnyai is. Szeretem a csoportokat, szeretek újabb és újabb embereket megismerni. A felismerést , hogy mennyi félék vagyunk, hogy mennyi színes egyéniség létezik erõvel, bájjal, szépséggel, félelemmel, bátorsággal, önbizalommal, vagy ezek hiányával. Hogy, hogyan tud 16 nõ kézfogásából, egy térben létezésébõl, szeretetteli segítséggel olyan erõ születni bennem , bennünk ami tisztulást hoz, tapintható, ami átível a hideg téli hétköznapokon. Ez a tapasztalás elbūvöl, de ugyanakkor ráébreszt dolgokra. Dolgomra magammal. Sokszor csak kérdések születnek, s maradnak a levegõben. Aztán beljebb fúrják magukat, és nem hagynak nyugodni. Amikor sorra  meglátom társaimban a különbözõ nõi minõségeket, amikor egy érintéstõl a bõrömön érzem az erejüket, amit ha összeadnánk felrepülnénk a felhõk fölé, hegyek mozdulnának, sorsok változnának.  Akkor megállok és beszívom a tapasztalást minden pórusomon jó mélyre, hogy ne szökhessen soha többé ki belõlem. Ahogy magamon érzem a változást -pedig még az elején vagyunk- ahogy dolgok rendezõdnek, csitulnak bennem, vagy épp felkorbácsolódnak. Figyelni tudatosan befelé, meglátni a jeleket, és megpróbálni nem elmenni mellettük. Hálás vagyok azért hogy 15 nõ enged magához közel, hagy bepillantást féltett fájó titkaiba, örömeibe, vágyaiba. Megnyílni, megmutatni önmagunkból valamit, mindenkinek máshogy nehéz.  De csodálatos és tiszteletreméltó látni õket, magamat, ahogy ki-ki magához mérten mer, próbâl átlépni a határain. Ez mindíg jót hoz, ha csak elérni, megtapasztalni sikerült hol is a határ, már az is fekemelõ, erõt adó. Ha valakinek sikerül, mégha bizonytalan léptekkel is átlépnie az leírhatatlan. Ahogy telnek az alkalmak, úgy épül a bizalom, és omlanak le a falak közöttünk, ha egyáltalán voltak falak. Mert itt, ebben az életben a nõiség közös bennünk. Közösen, egymás kezét fogva, egymást támogatva, szeretettel 6 röpke hét alatt szálak szövõdnek majd, erõk mozdulnak. Más lesz az ölelés , a pillantás amit egymásnak adunk, ha találkozunk. A szálak amik  nem szakadnak, amikhez vissza lehet térni, erõt meríteni. Nõi erõt.


1 megjegyzés:

  1. Drága Ritus,

    újra és újra ide jut az ember lánya. A női sors összefonódáshoz. Nem hiába kör...:).
    Az én körömben te is ott állsz. Mindig szeretettel gondolok rád.
    Hiányzik a folytatás...innen és a való életből is.
    Várom.

    Öleléssel:
    J.

    VálaszTörlés