Egy ajándék nap

Már mikor reggel vittem a csajokat suliba, gyanús volt nekem az idõ. Az égen bárányfelhõk, a nap süt, a kocsi hõmérõje 8.5 fokot mutatott. 10 órakor már 10 fok. Gyorsan felòltöztem biciklis szerelésbe, irány a garázs. Kivettem a paripát, és irány!!! Tabán, Dunapart, Kopaszi gát, a nap tūz a szemembe.

Fülembe George Michael énekli: freedom.

Szembõl egy futó hölgy érkezik kb annyi idõs lehet mint én. Összemosolygunk. Õ is azt érzi amit én. Egy tavaszi nap a télben, amitõl túlcsordulok, és tekerem a piros-fekete bringámat.

Elhagyom a gátat vissza a Dunapartra. Majdnem minden szembejövõ bringásnak fülig ér a szája, mosolyt adunk, kapunk cinkosan.

Nézem a vizet,  tekerek, a szél az arcomba fúj sirályok felettem, egy motorcsónak húz el a vizen. Repülök, az adrenalintól forr a vérem, és George Michael tovább dúdol a fülembe: let's go outside...

Szeretem ezt a gyönyörū várost, nincs szebb nála a világon. Ès most mindenkit szeretek aki benne van, még a drága túristát is aki elém lép a bicikliúton...

Felhajtok a hídra, irány a Margitsziget.

A lejtõn száguldok lefelé...

Minden olyan éles, tiszta. Beszívom a pillanatot. Tekerek a fák alatt a vizilabdás szentély elõtt, lelki szemeim elõtt olimpikonjaink fürdõgatyában. Gyorsabban tekerek.....

Tudtam én valaha anélkül is bringázni, hogy fognám a kormányt. Na lássuk csak... Kinézek egy gödörmentes szakaszt és.... Na egy-két másodpercig megy. Újabb sima szakasz a láthatáron, 5 másodperc. A sziget végére érek, fordulás. Most szemböl süt a nap... 

Na most elengedem a kormányt kitárom a karom... Egy pillanatra becsukom a szemem (tényleg csak egy pillanatra) és repülök. Szárnyalok!!! Teljes agymosás, orgazmus. ( nana! Nem a nyeregtõl!)

Sok futó ismerõs számolt már be hasonló érzésrõl futás közben. Már érzem!

Vissza a hídra, majd újra a Dunaparton találom magam mosolygós bringások között... Várbazár szépül mellettem, végre már. Attila út, lassan hazafelé veszem az irányt. Begurulok a garázsba és elfáradva, de telve energiával megsimítom a paripám. Pihenj te is. 

Most még az sem érdekel, hogy márciusban elégtételt vesz ezért a tél és megint elakadunk a hófúvásban... Egy tökéletes nap, amit ajándékba adott nekem a hótündér! Hogy ez 27,4 km volt, és kitudja mennyi kalória égett már nem is fontos! Köszönöm! (Magamnak is)